Cserjék
Európa, Észak-Amerika, Közel-Kelet meszes talajú erdeiben honos. Más néven sóskaborbolya, sóskafa.
Zöld vagy hamvaskék tobozbogyókat terem, melyek 2-3 év múlva feketére érnek. Ezeket használják a gin ízesítésére, a sültek és szárnyasok fűszerezésére, barna festék készítésére.
Olajat préselnek magjából, melyet főzéshez használunk. De kozmetikumokhoz, szappanokba, bedörzsölő szerekbe egyaránt használják. Lisztjéből arcpakolás készül.
Parázsló, nedves hajtásainak füstje szúnyogriasztó hatású. Kemény és tartós fájából már a kőkorszakban is íjat készítettek, kéziszerszámokat faragtak.
Hazánkban is termesztett aromás illatú cserje vagy félcserje.
A liliomfa vagy magnólia a liliomfafélék családjának névadó nemzetsége. A liliomfák az egyik legkorábban megjelent zárvatermőcsoport mai képviselői.
Ázsia, Európa savanyú talajú, nyirkos erdeiben honos. Más néven gálnafa, vörösberkenye. Hazánkban is kedvelt, gyakori fa.
Az ókori görögök, kínaiak, indiánok és ajurvédikus orvosok sebek és hasmenésre használták. Az 1940-es évek óta a málna a terhes nők gyógynövényévé vált.
Közép- és Dél-Amerika trópusi síkságok termékeny, mély talaján honos. Más néven kasszáva, tápióka.
Az 1970-es években az Egyesült Államokban koffeinmentes kávépótlóként vezették be. Tévedés volt, a növény tartalmaz koffeint. C-vitamint tartalmaz, ezért nagyobb tápértékűnek számít a többi koffeintartalmú növénynél, mint a tea, kávé, kóla, kakaó.
Kisméretű, ágas-bogas, örökzöld cserje. Ribizli méretű, élénkvörös, húsos bogyókat terem. A növényi gyógyászatban azonban nem a bogyók az értékesek, hanem a levelek.
A kínai gyógyászatban a levelét, gyökerét és termését megfázás, köhögés, asztmás rohamok, vérhas gyógyítására, malária megelőzésére használták.
Olaszország, Franciaország napos, félárnyékos területein honos. Más néven nagy télizöld.
Nepálban kérgét szárítják, áztatják, főzik, mossák, felaprítják, majd megint szárítják, így állítják elő a jó minőségű és híres nepáli papírt.
A nyugati tuja az óriás tujával együtt Észak-Amerika egyik legfontosabb tűlevelű fája. Az indiánok által életfának nevezett növény tűleveleit teafőzetként használták fel skorbutos betegek gyógyításánál C-vitamin tartalma miatt.
Latin neve a görög syrinx szóból ered, ami csövet, sípot jelent. A görög mitológia szerint Syrinx nimfa, Pán, a kecskelábú és kecskeszarvú pásztoristen elől menekülve, ijedtében karcsú nádszállá változott. A rettegett hangú Pán (aki puszta hangjával egész hadseregeket volt képes vakrémületbe - pánikba - kergetni) ebből a nádszálból készítette közismert sípsorát. Főleg a tavaszi nedvbőség idején hasonló sípokat lehet fabrikálni az orgona vesszőiből is.
Északnyugat-Afrika napfényes, mediterrán területeken honos. Más néven mastixpisztácia.
A hangafélék családjába tartozik, havasok lejtőin, sziklás hegységeken előforduló örökzöld törpecserje.
Levelének forrázata illóolaj- és cseranyagtartalmánál fogva torokgyulladásra, szájbetegségek öblögetésére, belsőleg pedig izzadás, bélhurut ellen nagyon jó hatású. Idegerősítő hatása is ismert.
Leveleiből tea készül, melegítő hatású. Magvai is ehetők. Vesszőit vízkereső pálcának használják.
