Szegfűfélék családja, szegfűvirágúak rendje, egynyári, de a nemesítései kétnyáriként vannak nevelve, évelő dísznövény, lágyszárú, zárvatermő, kétszikű, 

 

Eredet:

A Földközi-tenger vidékén, Nyugat- és Közép-Európában, Észak-Amerikában, Nyugat-Szibériában honos. De számtalan nemesített változata van. Évszázadok óta ültetik. Már az ókorban is ismerték, Jupiter virágaként magasztalták. Szimbolizál szerelmet, házasságot is. Festmények központi témája is volt. Közkedvelt virág esküvőkön, temetéseken, ballagásokon is. A spanyolok nemzeti virága.

 

Jellemzői:

Évelő növény. Keskeny, kékeszöld színű levelei vannak. Nyáron hosszan nyíló illatos virágai elkápráztatnak bennünket. Virágai fehér, piros, rózsaszínűek lehetnek. Nevét a szegfűszeghez hasonló illatáról kapta. Egyes fajták szirmait, miután eltávolítottuk róla keserű fehér szegélyét, szendvicsekhez, levesekhez, mártásokhoz, gyümölcsételekhez adják. Ecet, bor, szirup és likőr is készül belőle. Kandírozva édességeket díszítenek vele. Borral felfőzve idegerősítőként isszák. Régen azt tartották, hogy virágai növelik a szervezet energiáit. Fűszeres illóolaját parfümökhöz, szappanokhoz adagolják. Szárított virágait potpurriba, illatpárnába teszik.