Évelő lágyszárú növény, gyógynövény

 

Eredet:

Már az ókorban hagyomány volt a lakomát mentalevél rágcsálásával befejezni. A menta a Szentföldről került Görögországba. A mitológiai történet szerint Pluto, az alvilág istene, szerelembe esett a gyönyörű nimfával, Minthével. Pluto felesége, Perszephoné féltékenységében növénnyé változtatta Minthét. Pluto már nem tudta visszahozni szerelmét az életbe, ezért ajándékozta meg a növényt finom illattal és a nimfáról nevezte el. Dioszkoridész görög orvos a mentát a testi vágy gerjesztőjének tekintette. Más római és görög herbalisták a csuklástól a lepráig mindenre ajánlották. A kínaiak évszázadokon keresztül frissítőként, emésztésjavítóként, köhögés, láz, megfázásokra használták. Az 1880-as években vegyészek a borsmenta illóolajából desztillálással nyerték ki a tiszta mentolt.     

 

 

A mentafajok közül a legismertebb a borsmenta és a fodormenta. Könnyen kereszteződnek egymás között a fajok. Mindkettő aromás illóolajának köszönheti gyógyító értékeit. A borsmenta olaja főleg mentolt tartalmaz, a fodormenta egy hasonló szerkezetű vegyületet a karvont is tartalmazza. A két anyag hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, de a mentol hatásosabb. Felálló, szögletes, elágazó száruk, aromás levelük és levélhónalji álörvökben nyíló füzéreik vannak. Ecetek, mártások, édességek, zöldségételek, italok, koktélok ízesítésére szolgál. Teája az arab világban is elterjedt. Mentholos illóolaja hűsítő, fájdalomcsillapító, leheletfrissítő. Cigarettát, cukrokat, orvosságot, fogkrémet ízesítenek vele. Hatóanyagai segítik az emésztést, szélhajtásra is jók. Fertőtlenítő, féregűző, vírusölő izzasztó hatása van. Kenőcsökbe, fájdalomcsillapítókba, fejfájás elleni szerekbe keverik. Illóolaját belégzőszerekbe teszik, mert javítja az agyműködést, enyhíti az émelygést, oldja a feszültséget. Italok, koktélok különleges ízesítője, jól harmonizál a citrommal.