A meténgfélék családja, selyemkóró-virágúak rendje, lágyszárú, dísznövény, kerti növény, egynyári, évelő, konténernövény, cserje alakú, később félcserje, gyógynövény, 

 

Eredet:

Madagaszkáron honos. 8 fajtája létezik. A szubtrópusokon gyorsan eltterjedt, ezt a klímát kedveli, kedvelt dísznövény. Az 1920-as években kezdték kialakítani hibridjeit. Korábban talajtakarónak is használták, mára már kialakítottak magasabb fajokat is. Gyógynövény múltja az ősidőkre nyúlik vissza. Hajtásait, gyökereit összegyűjtötték, például az ókori Rómában kígyómarásra, méhcsípésre alkalmazták. Amerikában szemnyugtató hatását ismerték el. A népi gyógyászatban magas vérnyomásra és enyhe cukorbetegség tüneti kezelésére alkalmazták. Legérdekesebb és legborzongatóbb tény, hogy réges régen varázsszernek tekintették, mellyel ördögöt, sátánt, ártó szellemeket űztek el. Sőt a halottak mellé a koporsóba is ezt a növényt tették, hogy megóvják a Gonosztól szerettüket. Azonban a legcsodálatosabb, hogy napjainkban sokat köszönhetünk ennnek a növénynek, hiszen a rákbetegségek és azok kutatásainál jelen van, mint gyógynövény. 

 

 

 

Cserje alakú, később fásodó szárú félcserje. Nagysága általában 20-25 cm. Virágai csillag alakúak, 2-4 cm nagyságúak. Színe lehet egyszínű vagy a közepén eltérő színnel díszített, fehér, rózsaszín vagy piros. Levelei fényeszöld színűek.

 

Tartása:

Májustól októberig virágzik. Legideálisabb talajtakarásra. A napos és félrányékos helyeket kedveli. Virágágyásba, ládákba is ajánljuk.  A pangó vízre érzékeny, óvatosan öntözzük. Enyhén visszametszve bokrosodik a növény. Tavasszal magról, nyáron pedig dugványról szaporítható. Vigyázzunk, mert a növény minden érsze mérgező alkaloidokat tartalmaz. Gyógyhatásait csak orvosi felügyelet és javallat mellett végezzük.