Örökzöld fa, gyógynövény, csonthéjas, zárvatermő, kétszikű, 

 

Eredet:

Ázsia termékeny, jó vízelvezetésű talaján honos. Mangófának is nevezzük. Érdekessége, hogy a keleti népek közül sokan szentként tartják számon, istentiszteleteiken jelen van. Múzsája költészetüknek. Buddha pihenőhelye egy mangóliget volt a legendák szerint.

 

Jellemzői:

Gyorsnövekedésű, maximum 30 méter magasra növő fa. Illatos, zöldesfehér virágai nagy bugákban nyílnak. Csonthéjas, aromás gyümölcsei évente kétszer is beérnek. Érett gyümölcse ízletes, fogyaszthatjuk nyersen, cukrozva, savanyítva is. Éretlen terméséből és zsenge, fiatal leveleiből ízletes savanyúságot készítenek. Indiában kérge kivonatával belső vérzést, vérhast, torokbántalmakat enyhítenek és gyógyítanak. Levelei rágása erősíti a fogakat. Hamujával égési sebeket kezelnek.