Harangvirágfélék családja, harangvirágúak rendje, kétnyári, évelő növény, lágyszárú, zárvatermők, kétszikű, gyógynövény

 

Eredete:

A nyár előhírnökeként is ismert virág a Földközi-tenger partvidékéről származik. Neve a latinból származik, mely utal az alakjára, azaz harangot jelent. Hazánkban is gyakori növény. Már a kanadai bennszülöttek felismerték gyógyhatását. Aromás, porhanyós gyökerét szívelégtelenség esetén rágták. Feljegyzések maradtak fenn arról, hogy hatóanyagai sok ember életét mentették meg. Gyökerének préselt nedvét vérzéscsillapításra, sebgyógyulás elősegítésére, duzzanatok gyógyítására, alkalmazták. Főzetéből fülfájás elleni szer készült.  

 

Jellemzői:

Kerekded levelei tőlevélrózsát alkotnak, szárlevelei hosszúak. Virága természetesen harang vagy csengettyű alakú, bókoló, fürtös. Fehér vagy égszínkék színűek. Nagyon gyorsan terjedő növénnyel állunk szemben, arra éppen ezért ügyelnünk kell, hogy ne hagyjuk annyira elterjedni, hogy a többi növényt kiszorítsa az udvarunkból, kertünkből. Júniustól augusztusig virágzik. Tömegesen ültetve páratlanul szép. Szaporítása magvetéssel vagy tőosztással történik. Napos és félárnyékos helyet kedveli. Rendszeresen öntözzük, de a pangó vizet nem szereti. A sovány, meszes talajt szívleli. Sziklakertek északi vagy keleti oldalára ültessük, mert a napos és félárnyékos helyet kedveli. Elvirágzás után vágjuk vissza. Betegségei közt a peronoszpórára érzékeny, legfontosabb kártevői a csigák, meztelencsigák. Gyökeréből főzeléket készítenek, íze a zöldborsóéra hasonlít. Egyéves gyökere és zsenge levele saláták ízesítésére szolgál.