Tiszafafélék családja, tiszafák rendje, örökzöld növények, toboztermők törzse, fás szárú, bokor vagy fa.

 

Alfajok:

-A Közönséges tiszafa (Taxus baccata) lassan növő bokor vagy bokorfa. Lombja sötétzöld, tűlevelei fésűszerűen síkba hajlanak. Kétlaki növény, azaz hím- és nőivarú egyedei vannak. A nőivarúak piros bogyókat nevelnek. Nyírással alakítható, háttérnövényként alkalmazzuk. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Rövid levelű, aranyszínű tiszafa (Taxus baccata ’Adpressa Aurea’) lassan növő bokor. Sűrű, rövid tűlevelei vannak. Lombja mintás aranysárga. Hímivarú, tehát piros termést nem nevel. A fényes napon érvényesül színe a legjobban. Közepesen vízigényes, talajra nem érzékeny. A fiatal példány kicsit fagyérzékeny. Sziklakertbe ajánlott ültetni.  

-A Kereklevelű törpetiszafa (Taxus baccata ’Amersfoort’) ágai felfelé rézsútosan nőnek, váza alakú koronát hoz. Sűrű hajtásai oldalt alig nőnek. Lombja színe zöld. Tűlevelei rövid, széles, lekerekítettek. Sziklakertekbe ajánlott ültetni. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Csüngő hajtású, aranylombú tiszafa (Taxus bacata ’Dovastoniana Aurea’) törzse határozott, oldalágai vízszintesen kinyúlnak, hajtásai lágyan lecsüngenek. Széles, terebélyes örökzöld. Tűlevelei hosszú, sarló alakúak, szegélyén aranysárga. Lombja sárgászöld, nyár elején aranysárga. Nőivarú, bőven terem.  Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. Közepesen vízigényes, télálló, a hazai talajt kedvelő. 

-Az Oszlopos tiszafa (Taxus baccata ’Fastigiata’) lassú, karcsú, oszlopos örökzöld. Ágai függőlegesen felfelé nőnek, törzse nincs, több főág tartja össze. Lombja sötétzöld. Nőivarú, de termést csak keveset nevel, azt is csak későn. Hónyomásra érzékeny, kötözzük össze télen. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Aranyszínű oszlopos tiszafa (Taxus baccata ’Fastigiata Aurea’) lassan, oszlop alakú, kis helyigényű. Lombja aranysárga. Tűlevelei szegélye sárga, a tűk közepén zöld csík van. Hímivarú, tehát termést nem nevel. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. Közepesen vízigényes, rendkívüli fagykor károsodhat. Talajra nem érzékeny.

-A Tiszafa széles, kúp alakú fajtája (Taxus baccata ’Overeynderi’) lassan növő, kúp alakú, zöld lombú örökzöld. Tűlevelei rövidek. Hímivarú, tehát termést nem nevel. Betegségekre, kártevőkre ellenálló, egészséges és igénytelen fajta. 

-A Tiszafa aranyszínű, oszlopos, törpe fajtája (Taxus baccata ’Standishii’) karcsú, oszlop alakú, koronája sűrű. Fajtája legsárgább örökzöldje. Tűlevelei aranyszínűek. Nőivarú, tehát sok piros termést nevel. Páratlan szépségű, de egy kicsit igényesebb a többi tiszafától. Szárazságban öntözzük. Talajra nem érzékeny. Fiatalon fagyérzékeny, később nem.   

 

 

 

 

-A Kaliforniai nagymagvú tiszafa (Torreya californica) széles, kúp alakú, bokra laza, szabálytalan. Szúrós tűlevelei bőrszerűek, fésűszerűen két oldalra hajlanak. Kétlaki, a termős példányokon 3-4 cm hosszú, hamvaszöld szilvaszerű magvak nőnek. Lombja sötétzöld színű, szubtrópusi hangulatot idéz. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk, csodás látvány. Savanyú vagy semleges talajt kedveli. Szárazságtűrő, a fiatal példány kicsit fagyérzékeny, egyébként pedig télálló örökzöld. 

-A Japán nagymagvú tiszafa (Torreya nucifera) őshazája Japán és Korea. Lassan növő, eleinte bokorszerű, később függőlegesen törzset növeszt. Koronája laza, lombja fényes, csillogó zöld színű. Tűlevelei merevek, sarlószerűen hajlottak. Kétlaki, a termős példányok szilvaszerű magvakat nevelnek. Örökzöld növénycsoportok élénkítésére alkalmazzák. Az öntözést meghálálja. A savanyú vagy semleges talajt kedvelő, télálló örökzöld.    

-A japán áltiszafa oszlopos fajtája (Cephalotaxus harringtonii ’Fastigiata’) lassan növő, rendkívül szép, mint egy karcsú oszlop, sötétzöld tűlevelei nem szúrósak. Kis helyigényű, öntözést igénylő, savanyú talajt kedvelő örökzöld növény.