Ciprusfélék családja, tűlevelűek rendje, örökzöld növények, fás szárú, parkok-arborétumok fái, 

 

Alfajok:

-A Hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) Kalifornia hegyvidékein őshonos. Hatalmas fatömegű és lombtömegű örökzöld. Nagyon gyors növekedésű fa. Az eukaliptusz, az óriásfenyő és a duglászfenyő magasabb növésű ugyan, de ennek törzse még 10 m is lehet. Vannak kb. 2000 éves és 80 m magas példányai is. Kúp alakú, koronája tömött, sűrű, színe zöld. Hajtásait ár alakú levelek borítják. Tobozokat csak a nagyon idős példányok nevelnek. Szárazságtűrő, meszes talajt nem kedvelő, télálló. 

-A Kék lombú hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum ’Glaucum’) az előző fajtánál lassabban növő, kisebb, keskenyebb örökzöld. Színe világoskék. Szárazságtűrő, meszes talajon nem érvényesül szép kék színe. Télálló.

-A Csüngő hajtású hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum ’Pendulum’) páratlan szépségű örökzöld. Függőleges sudara kissé kígyózva halad felfelé. Oldalágai rövidek, hajtásai visszacsüngenek, meredeken és szorosan a törzshöz simulnak. Hajtásai vékonyak, színük szürkészöld. Döbbenetes látványt nyújt. Szárazságtűrő, kicsit fagyérzékeny a fiatal példány, meszes talajt nem kedveli. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. Keskeny, vékony, kisebb udvarba, kertbe is kitűnő választás. 

-A tengerparti mamutfenyő, óriásfenyő (Sequoia sempervirens) gyorsan és hatalmasra növő örökzöld. Kalifornia óceán közeli részein őshonos. Viszonylag kényesebb a többi mamutfenyőtől. Kúpos alakú, lombja zöld, tűlevelei puhák, fésűsen állnak. Koronája laza szerkezetű. A fiatal fák nem szépek, csak idősebb korban lesznek mutatósak. Mérgező! Fiatalon igényli az öntözést, fagyérzékeny, de regenerálódik. A savanyú talajt kedveli.   

 

 

 

-A Tarka levelű szúrós ezüstfa (Elaeagnus pungens ’Maculata’) az ezüstfafélék családjába és a próteavirágúak rendjébe tartozik. Őshazája Japán. Lassan, szabálytalan bokorrá nő. Nagy levelei szegélye zöld, középen aranysárga színű. Bőrneműek, fonáki részen ezüstös és barna pikkelyszőrökkel. Olyan dekoratív, hogy szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazható. 

-A Japán naspolya (Eriobotrya japonica) a rózsafélék családjába és rózsavirágúak rendjébe tartozik. Őshazája Japán és Kína. Kezdetben félárnyékos helyre ültessük, később azonban napos helyre tegyük. Kistermetű, de akár idősebb korára 10 m-re is megnőhet. Gyümölcséért termesztik. Fagyra kifejezetten érzékeny. Talajra nem, vízre közepesen igényes.  Hosszú levelei erezettek, fonákja nemezesen szőrös. 

-A Bőrlevelű orbáncfű (Hypericum calycinum) az orbáncfűfélék családjába és a teavirágúak rendjébe tartozik. Kis-Ázsiában és a Balkánon őshonos. Gyepet alkotó terjedő tövű félcserje. Tompa színű, bőrnemű levelei vannak. Nyártól őszig aranysárga virágokat hoz, melyek a hajtások végein egyesével nőnek. Öntözzük, talajra nem érzékeny. Fagyérzékeny, de könnyen regenerálódik.

-A Széleslevelű hegyi babér (kalmia latifolia) a hangafélék családjába és erikavirágúak rendjébe tarozik. Őshazája Észak-Amerika keleti része. Hazájában kisebb fává növekszik, nálunk azonban bokortermetű, lomblevelű. Levelei fényes zöld színűek, erezettek. Május végén, június elején rózsaszínű virágokat hoz. Esővízzel öntözzük, meszes talajt nem szereti, félárnyékot szereti.